Mint már írtam a blog azért jött létre, mert szükségét érzem, hogy néha kiírjam magamból a gondolataimat. Amikor túl csordulnak, vagy éppen nehéz őket megfogalmazni azzal szoktam eltölteni az időmet, hogy olyan idézeteket keresek, amik leírják azt, de nagy általánosságban nem találok olyan idézetet, ami hűen mutatná, ami akkor bennem zajlik. Általában egy kis része, vagy épp csak egy-egy szava az ami akkor és ott igaz rám. Tulajdonképpen ezért hoztam meg a döntést, hogy akkor hajrá blog, talán én sajnát magam könnyebben meg tudom fogalmazni, amit gondolok, még akkor is, ha a mondatok összetettek, és néha kesze-kuszák lesznek.....de ezt vállalom...
Biztos mások számára is ismerős az érzés, hogy ha valami túl jó, vagy éppen túl rossz, akkor hitetlenkedik. Én hajlamos vagyok a túl jó dolgokba is összeesküvés elméleteket látni, még akkor is ha ennek az esélye minimális, vagy épp nulla. Lehet túl sok filmet nézek. Saját magammal szemben vagyok hitetlen, szinte soha nem hiszem el azokat a jó dolgokat, amik velem történnek, és hajlamos vagyok nem megélni őket, hanem a sarkon túl várni a rosszat. Habár ezt már egész szépen elkezdtem leküzdeni. Bár ez még csak nagyon tanulófázis.
Abban hiszek, hogy az egész életünk egy nagy tanulófolyamat, és igaz a mondás: "Jó pap holtig tanul." Szerintem ez valóban így van, hiszen ugyanaz a dolog nem történik meg kétszer, és ahogy mondják, mindig olyan jön ami még nem volt....tehát mindennek oka van, és minden okkal történik. Ha leülünk, és végig gondoljuk az életünk minden apró kis részletét, akkor könnyen láthatjuk, hogy valóban mindennek oka van, és semmi sem történik meg kétszer, és mindenből tanulhatunk. Vagyis mindannyian jó papok vagyunk, mindannyian holtig tanulunk. Illetve a legtöbben, sajnos vannak olyan emberek, akik semmiből sem tanulnak, valük valószínűleg azért történnek meg a dolgok többször, hogy egyszer végre tanuljon belőle.
Azzal is nagyon mélyen egyetértek, hogy a saját életünkbe, saját magunk vonzzuk be a dolgokat. Ebben is sokáig kételkedtem, de való igaz, hogy így van, a saját bőrömön tapasztaltam. És azt is tapasztaltam, hogy minél határozatlanabb a kívánságunk, annál több út tárul a szemünk elé, ha kinyitjuk azt. Az életedbe úgy tudsz bevonzani dolgokat, ha este lefekvés előtt erre a dologkra koncentrálsz, és ráfókuszálsz. Lehetőleg minél konkrétabb dolgot képzelj el, és lásd magad a szituációban, tudd és érezd hogy képes vagy rá. Legyen az munka, párkapcsolat, vagy gyereknevelés, bármi, ha hiszel benne menni fog. Ha csak azt mondod kipróbálom, hátha, akkor kicsi az esélye hogy úgy történjen, ha hiszel benne, és mégsem úgy jön össze, akkor van benned valami gát, valami akadály amiért nem úgy történik a dolog, ahogy te várod, akkor keresd meg a gátat, keresd meg az akadályt, bontsd le, és minden rendben lesz.
Van olyan, hogy saját magad elé állítasz akadályt, még akkor is, ha a dolgok rendben folynának a maguk medrében. Na én éppen ebben a fázisban vagyok. Minden este lefekszem, és koncentrálok, fókuszálok, arra amit nagyon szeretnék, igyekszem bevonzani, és erre tessék saját utamba görgetem az akadályt, hogy még több mindennel kelljen megbírkózni. Az is igaz, hogy amit először elképzeltem, az mára már kicsit más lett. Kicsit változott, kicsit finomodott, de mindenképpen más lett. Az első elképzelésem összejött, bár nem simán, és vannak is benne buktatók, a mostani elképzelésemben a buktató a saját első elképzelésem, hát nem fura? Azt hiszem, ez azt jelenti igazán, hogy én magam sem tudom, hogy mit akarok.