Azt mondják az idő minden sebet begyógyít. Mi van akkor ha nem sebet akarunk begyógyítani, hanem egyszerűen nem vágyunk másra, mint tisztán látni? Amikor saját magunkon olyan dolgokat, jeleket, érzéseket tapasztalunk, ami addig még csak kósza gondolatként sem merült fel, akkor is segít az idő? Hát én nagyon remélem, hogy igen.
Emellett azonban nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy én magam mennyire utálom mikor valaki azt mondja nekem, hogy idővel megtudod, idővel megérted, ha ilyen eset merül fel akkor mindig azt kérdezem magamban, hogy na jó de mikor? Mikor jön el az az idő amikor én azt megtudom, vagy éppen megértem? Utálom ezt....És erre saját magam keverem olyan helyzetbe, hogy nekem kell azt mondanom egy hozzám közelállónak, hogy idővel megtudod, idővel megérted...és hát azt kell mondanom ezt is nagyon utálom. Saját mentségemre szolgáljon, hogy egészen más az amikor "kézzel fogható" dologra kérünk időt, és megint más amikor saját magunk tisztázására. Természetesen mindkettő nagyon nehéz, és küzdelmes, de mindenen túl lehet jutni egyszer.
Hiszek az idő jóságában, hiszem, hogy minden sokkal könnyebbé válik idővel. Na most ne keverjünk ide vitákat, veszekedéseket, vagy elmérgesedett helyzeteket, mert azon az idő nem segít, csak ronthat rajta. Az ilyeneket azonnal még "melegében" át kell beszélni, tisztázni kell, különben elmérgesedik, és nincs az az "antibiotikum" ami helyrehozza azt. Szerencsémre talán nem ilyenről van szó. Tudom hogy ezzel az idő dologgal bántok valakit, és mindezt úgy teszem, hogy nem akarom. Soha nem akarnék neki sem fájdalmat okozni, sem dühöt, most mégis ezt teszem. De hogy beszélhetünk olyanról, amit még mi magunk sem értünk igazán?
Ezzel a kérdéssel búcsúzom, és ha rájöttem a válaszra mindenképp tudatom :)
