Idő című bejegyzésemben említettem, hogy néha bizony várni kell akkor is, ha nem tetszik, vagy nem értjük az okát. És erről a tényről még elképzelhetően fog születni bejegyzés, főleg mikor jobban nyomaszt :)
Azóta is csak remélni tudom, hogy az idő a barátom, és segít nekem :) Ettől függetlenül kicsit tartok is tőle. Felmerülnek olyan kérdések bennem, hogy mi van, ha túl sokáig várok, vagy a várakozási idő még mindig nem elég. Mire is várok valójában, mikor egyre inkább körvonalazódik a helyzet. Ezekre a kérdésekre viszont saját magamnak is csak akkor tudnék válaszolni, ha minden másra tudnám a választ, vagy egyszerűen csak erőt vennék magamon, és megpróbálnám elmondani azokat a dolgokat, amiket nem igazán értek. Na mármost mint már említettem volt ebben csak az okoz nehézséget, hogy én baromi nehezen beszélek olyan dolgokról amit nem értek, főleg, ha ez a dolog rólam szól.
Mindez egyre nehezebb is lesz ahogy megyünk előre az időben. Az utóbbi pár napban azt érzem, hogy még ha el is jutnék a teljes elhatározásig, akkor is felesleges lenne bármit is mondani, mert nem tapasztalok olyan dolgokat, amikre építeni lehetne. Lehet, ha tapasztalnék vagy éreznék ilyet akkor könnyebben el is határoznám magam. Akkor talán könnyebben el tudnám mondani az érzéseimet, a körülöttem lebegő dolgokat...De van-e egyáltalán bármi értelme? Nem biztos....
Sajnos ez még mindig nyitott kérdés marad, talán csak ideig-óráig, talán örökké ott fog lebegni felettem, felettünk....
