Bár elég régen született bejegyzés, ismét eljött az idő, mikor a velem történt dolgokat egyedül nem tudom feldolgozni, megbeszélni sem nagyon van kivel, így ki kell írnom magamból, hogy megkönnyebbüljön a lelkem.
A helyzet az, hogy pengeélen táncolok...én...vagy én biztos.
Amikor először történt meg tök simán tudtam a szőnyeg alá söpörni, és a jó nevű rosé-ra fogni, mert hát ugye véletlenek vannak, és lesznek amíg világ a világ. Jót mosolyogtam magamban, többek között azért is mert egyedül én emlékeztem rá. Aztán elröppent pár hónap és megint, de nem egy pillanat, hanem sok...sok-sok-sok pillanat sokszor, sok helyen, fura helyzetben, vagy a jobb szó talán a helyzetekben.
Ki kezdi? Mindegy....Ha én kezdem ő ment bele....ha ő kezdi, akkor én...szóval valami van, vagy valaminek lennie kell....és látom is, érzem is. Azt az erőltetett távolságtartást, aminek normális emberi kapcsolatokban nem nagyon szabadna előfordulnia...főleg nem ilyen kapcsolatok tekintetében. Láttam-e azóta? Naná....Azóta hogy beszéltünk erről...hát nem...és van-e időm? Nem sok....Maximum 24 óra, semmiképpen sem több. Szeretek vele lenni? Ez változatlan, és örök...igen, szeretek vele lenni. Kockáztatnám-e a sok mindent ami van, azt ami kialakult? Nem, nem kockáztatnám. Akarom-e a szőnyeg alá söpörni a miérteket? Hát elég vegyes érzéseim vannak...akarom is meg nem is. Nem tudom, hogy valaha rájönnénk-e, a valódi okokra. Illetve biztosan rájönnénk, de ahhoz teljes "meztelen" igazság kell...máshogy nem megy.....
Azért leírom, mert csak nem hagy nyugodni...ő kezdte, miért mentem bele? Hát halvány lila fogalmam nincs, se az elsőről, se a nagyjából 15.ről....hogy miért csináltuk ezt egész este, ah csak fél percet voltunk ketten, hát ez megint egy nagyon jó kérdés. De őszintén szólva, ha tehetném visszamennék az időben, és megnézném kívülről, bár azt hiszem attól sem lennénk sokkal okosabbak......
Most azt érzem, hogy elcsesztünk mindent...mindent ami volt, vagy ami lehetett volna......
