Ha ma Magyarországon megkérdeznénk az utca emberét, hogy mi a legnehezebb magyar szó, akkor valószínű, hogy azt a választ kapnánk, hogy hát a leghosszabb szó....ami úgy hangzik megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, vagy nek rag, ki hogy ismeri. De ma felmerült bennem a kérdés, hogy vajon tényleg az a legnehezebb szó?
A mai világban szerintem messze nem ez a legnehezebb szó. Az én véleményem szerint a legnehezebb szónak annak kell lennie amit kevesen és egyre kevesebben használnak. Engem még úgy tanítottak, hogy vannak alapvető illemszabályok, gondolom sok kortársam is így van vele. Globálisan nézve már nem is tudom hogy X Y vagy Z generációnál járunk, de felmerült a kérdés, hogy a "régebbi" generációk minden tagjának fel kell-e venni az új generációk minden szokását....nem kellene megőrizni valamit a régi értékekből?
Egyre több mindent veszítünk el belőle, rengeteg troll kép terjeng ilyenekről a közösségi oldalakon. Belépünk valahova köszönünk, kérünk, megköszönünk. Ezekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és nem csak mi hanem a még régebbi generációk, az újabbakról nem is beszélve. Ha letűnnek ezek a jó szokások, és már mi is átvesszük ezt az újabbaktól, akkor ők az őket követő generációknak mit fognak tovább adni? Elképzelni sem tudom, hogy pár évtized múlva milyen lesz az emberek közötti kommunikáció. Szép lassan az élőbeszéd eltűnik, és teljesen az online beszélgetések veszik át a helyüket. Elfelejtünk szép szavak, felveszünk mozaikszavakat, rövidítéseket. Nem jó úton járunk. A mai délutánon megfogadtam, hogy igyekszem a régi szép szabályokat részemről megőrizni, azokat tartani.
Hogy mi a legnehezebb szó? KÖSZÖNÖM.... itt tartunk....
