Most talán a bejegyzés címén gondolkodtam a legtöbbet, mert legyen rejtélyes, sejtelmes, de mégis legyen előremutató.
A bejegyzés láthatóan nem jó kedvben született. Mint a múltkor kifejtettem a legnehezebb szó a köszönöm, most az emberi mentalitásokról szeretnék egy kicsit írni. Ami itt leíródik az mind tapasztalat, legtöbb esetben ugye ennek a személyes változata.
Mondhatnánk, hogy ahány ember annyiféle mentalitás, és ez valamilyen részigazságot tükröz is. De legtöbb esetben a hasonló gondolkodású emberek is lehetnek teljesen eltérőek, méghozzá a céljaik felé vezető út választásában tűnnek ki a különbségek. A céljainkhoz vezető út szerteágazó, de mégis mindenkinek egy ösvénye van. Az hogy a céljaink eléréséig milyen élményekkel gazdagodunk nagyban függ attól, hogy milyen döntéseket hozunk, vagy hogy miképpen viszonyulunk embertársainkhoz. Egész pici koromtól fogva az elfogadásra neveltek, elfogadásra embertársaimmal szemben mindentől függetlenül. Ez a neveltetés mélyen él is bennem, attól függetlenül, hogy nem tudok mindent elfogadni, gondolok itt arra amikor egy ember saját maga tudna változtatni a helyzetén (alkoholizmus, drogok, erőszakosság, stb...). Alapvetően elfogadok mindenkit olyannak amilyen, sajnos nem minden nehézség nélkül, de úgy látszik ezt kell most megtanulnom :D.
Visszakanyarodva az eredeti gondolatokhoz. Egy közösségben kialakulnak társaságok, csoportosulások, csúnya szóval élve klikkek. Ez felénk sincs másképp. Igazából két nagy klikk van, és vannak akik a kettő között állnak valahol. Én eme harmadik csoportba tartozom, de egyre inkább az egyik felé húznak a gondolataim, és az érzéseim. Hogy miért? Ennek nagyon egyszerű oka van NEM tudok azonosulni a rosszindulattal, és nem egy "jajj megbotlott, most kinevetem" rosszindulatra gondolok, hanem arra a kőkemény, már-már vérre menő, vérezzetek el, bukjatok bele rosszindulatra. Azt, hogy a két csoport mára teljességgel elzárkózott egymástól egyáltalán nem meglepő, főként ilyen egymáshoz állással. Kérdezem én, hogy miért kell a másiknak a lehető legrosszabbat kívánni? Miért nem lehet egymás mellett békében élni? Amíg az egyiktől azt látod, hogy próbál nyitni (valószínű nem minden nehézség árán) és a másiktól nem kap mást csak savat, és tényleg....mindig csak a savat. Már persze hogy ők sem nyitnak feléjük, én sem nyitnék. És mindez merő rosszindulatból, nulla utánajárással, vagy kérdezéssel, csak ők a rosszak és kész megállapítással, ennyi és mondhat bárki bármit. Csakhogy ezek a "rosszak" nem kívántak a "jóknak" elbukást, vagy elvérzést....
Akkor most ki is a jó?
